Július első hétvégéjén újra nemzetközi dragster versenyt rendeztek minden eddiginél nagyobb és színvonalasabb résztvevőkkel. Én és az idén beszerzett Pro-stock dragsterem a competition kategóriában próbáltuk az olasz, cseh, osztrák, na és persze a magyarok dolgát megnehezíteni. Péntek délután egy egész kis csapattal, Csabival, Ákossal és a két Rékával érkeztünk meg és a drag sport legnagyobb ellenfelével találkoztunk a pályán, ami nem, más mint az az erős oldalszél, ami sajnos a szombati időmérőkre sem múlt el.
Mivel legalább egy mért idővel kell rendelkezni ahhoz, hogy az ember a középdöntőbe jusson, nekem is mennem kellett egyet – amitől a többieket látva mit szenvednek a motor egyenesben tartásával – kicsit tartottam. Odaálltam a rajthoz a jobb oldalra. Azért a jobb pályát választottam, mert a szél is jobbról fújt és ha esetleg elsodor, akkor legyen hely átmenni a bal pályára. Elrajtoltam és kétszáz méternél megkaptam amitől tartottam: elkezdett középre nyomni a szél akárhogyan döntöttem meg a motort. Végül háromszáz méternél elcsuktam a gázt és egy hajszállal, de sikerült a saját pályámon a célba érni egy 11.3-as keserves idővel, de legalább megvolt a mért időm!
Délutánra aztán kicsit enyhült a szél, megpróbáltam javítani az időn, nehogy az időjárás miatt ne kerüljek be a legjobb nyolcba. Egy kiadós gumimelegítés után sikerült egész jól rajtolni, amikor a másodikat váltottam a motor eleje elemelkedett és borzasztóan tolt tovább. A célban éreztem, hogy ez jó idő lesz: 9.4mp, így már tuti a középdöntő! Az időmérők közben folyamatos olajfolyással küzdöttünk, amit szombat estére sikerült megoldani. Csak remélni mertem, hogy ezek után nem lesz több technikai problémánk, nem így lett: a középdöntő futama előtt 20 perccel leforgott a főtengely végéről az a kúpos anya, amin keresztül egy külső indítóval indítjuk a motort. Ezt a motort nem lehet csak úgy betolni, a mágneses gyújtásnak legalább 3-4-szer körbe kell fordulnia ahhoz, hogy megfelelő szikra legyen az induláshoz, a motor sűrítése 14:1-hez, semmi esélyt sem láttam a betolásra
Akkor egy “kicsit” ideges lettem, kínomban már a versenyt is lemondtam és Papp Lacinak panaszoltam, hogyan jártunk. Ő lazán csak annyit mondott, hogy toljátok be. Hát mi megpróbáltuk: 2. fokozatban ráeresztettem a kuplungot és rögtön megállt a kerék. Ekkor Csabi barátom javaslatára megpróbáltuk 3.-ban, ahol voltak bíztató jelek, de kicsi volt a tempó. Hozzátok a motorom, mondtam és egy spanifer segítségével a parkolóban sikerült behúzni. Irány a start marsall, aki engedélyt adott arra, hogy egyszer megpróbálhatjuk a rajtnál, de többször nem. Rögtön sikerült, így nem volt más hátra, mint megverni Belme Józsi turbós Hayabusáját. Talán kicsit elizgultam a dolgot, mert beugrottam, így kiestem a versenyből. Szeretném ezúton is megköszönni a segítségét Dr. Somogyi Csabának és Kovács Ákos barátomnak és a bűbájos X-Bike hostesseknek, a két Rékának, Köszönöm!
